Nagyon sajnálom hogy eddig tartott a rész megírása, de ...
Na jó nincs mentségem! Sumimasen!
Ha bármilyen helyesírási, nyelvtani hibát találtok kérlek jelezzétek, mert szeretnék fejlődni helyesírás terén.
Kérlek mondjátok el a véleményeteket a blogról, hogy fejlődhessek.
Remélem tetszik a rész.
Nem tudom mikor lesz új rész, de próbálom hamar megírni.
Nagyon köszönöm a 7 feliratkozót!
Jó szórakozást!
-----------------------Mi történt?-------------------------
Még csak fel sem tudtam dolgozni a történteket, mert hirtelen két lány jelent meg előttem. Tudomásul sem tudtam venni, mert nem volt elég erőm hozzá. Mire észbe kaptam, az egyik az agyaraimat, a másik pedig a földön fekvő lányt méregette. Gyorsan megfogtam az előttem álló lány csuklóját, majd egy gyors mozdulattal leterítettem a földre. Ki tudja kik ezek! Nem leszek valami kísérleti patkány, és meghalni sincs kedvem. Ezek itt emberek! Ráadásul nagy valószínűséggel látták hogyan eszek.... Hogy hagyhatnál el őket élve el innen?- Elég hamar hozzászokott. - mondta a volt ebédemet nézegető lány.
- Hát igen. Rég láttam már ilyen gyors személyiségváltozást. Ígéretes! - mosolygott az a lány akit leterítettem.
- Beavatnátok engem is a részletekbe - mosolyodtam el -, érdekelne miről is társalognak a leendő vacsoráim. - a lányok ledöbbentek.
- Na jó... Még csak nem is fél! Ez hátborzongató!
- Most evett először. Nem kellene ilyen gyorsan elfogadnia! - ezek meg miről beszélnek? A vacsora nem szokott beszélni, még kevésbé okoskodni.
- El kell vinnünk a bázisra. Ez nem normális! - hova akarnak ezek vinni? Komolyan furák... Ahogy gondolkoztam szélsebesen eltűnt a körülöttünk lévő tér, és más vette át a helyét. Belülről egy házra hasonlít, de az ablakon keresztül nem látszik semmi. Mintha csak egy illúzió lenne! Szokatlan egy hely az biztos.
- Kik vagytok ti? - faggattam őket.
- Még mindig nem jöttél rá? Ohh ne már... Azt hittem az esze is olyan gyorsan jár, mint a személyisége átalakulása.
- Soha nem lesz olyan szerencsénk Ayumi. - szóval aki a fogaimat vizsgálta Ayuminak hívják. V-várjunk egy percet! Én megváltoztam? Ezek szerint ők tudják ki voltam?
- Ti tudjátok ki volt régen? Hol éltem? Milyen ember voltam? - ostromoltam őket a kérdéseimmel
- Csigavér újonc. Nem tudunk semmit.
- Álljunk meg egy percre! Nem emlékszel semmire?
- Még ha akarnék se tudnék... - lelombozott arccal néztem a földre.
- Akkor már értem. - vigyorgott az egyik.
- Én is.
- Beavatnátok?
- Úgy tűnik félig vámpír vagy.
- Az meg hogy lehetséges?
- Tudod régen engedték a vámpírok, hogy szülessenek félvérek, de ha a napjainkban megengednék túl sok halott lenne egy körzete beül. Ezért betiltották a félvérek születését. Ha valaki mégis megpróbálna, akkor sincs veszve minden, mert a tiszta vérű vámpírok kitaláltak egy jó megoldást. " Ha a félvéreket 18 éves korukig nem harapják meg, vagyis nem aktiválják a vámpírvérét, akkor normális ember marad. " De azért vannak kivételek. Akiket megharapnak minden emléküket elvesztik előző életükből, kivéve az
arcképét a vámpírnak aki megharapta, és a nevüket. - ismertette a lényeget az egyik lány.
