Első fejezet

Sziasztok.

Kezdő blogoló vagyok.
Remélem tetszik a rész.
Kérlek mondjátok el a véleményeteket a blogról, hogy fejlődhessek.
Ha bármilyen helyesírási, nyelv hibát találtok kérlek jelezzétek, mert szeretnék fejlődni helyesírás terén.
Jó szórakozást!

-------------------Jelenlegi felállás-----------------

- Hé Hina! Kelj már fel! - keltegetett Ayame.
- Mi van már? - dörzsöltem meg a szemem álmosan.
- Már csak öt perc és kezdődik az óra. Nem ártana kipakolnod!
- Öt perc múlva? - kérdeztem kétségbeesetten, majd elővettem a matek holmimat. Ki nem állhat a tanár, szóval érdemes jónak lennem ebből a tantárgyból. Csak érdemes lenne...
- Éljük túl - sóhajtottam hangosan. Kezdetét vette egy átlagos nap. Mire feleszméltem már vége is lett az óráknak. Mindenki indult haza, köztük én is.
- Hina! - hallottam a hátam mögött hogy Ayame szólít. De miért kell ordítani az istenit!
- Mi van? - kérdeztem unottan.
- Miért vagy ilyen kedvetlen?
- Nem kell elmondanom - lettem a mondat közben egyre szomorúbb. Az otthoni ügyeket nem kell belekevernem a középiskolába.
- Másoknak! De én Inoue Ayame vagyok. Asuhara Hina legjobb barátnője, és egyben a suli menő csaja - csillant meg Ayame szeme. Most komolyan... Értem hogy jól nézel ki Ayame meg minden, de belsőleg ugyanolyan vagy mint én.

- Soha nem fogom megérteni mire van ennyi önbizalmad... Belül ugyanaz vagy mint én.

- Neked is lehetne több! Mi olyan jelleműek vagyunk akik vezethetnek másokat! - csillant meg a szeme, és kacsintott egyet.
Na jó...
- Na mindegy... Hazamegyek - indultam meg. Nem időzhetek itt, amíg anya otthon degeszre issza magát! Ha így megy tovább nem tudom mit fogok csinálni...
- Mindig úgy sietsz haza! Miért nem jössz el velem ma valahova? - kérdezte mosolyogva.
- Bocsi, de ma... ma... ma az uncsijaimhoz megyek! - remélem elhiszi. Még ha akarnék sem mehetek veled Ayame. Így is alig tudunk megélni, nem hogy még költsek.
- Miért nem jössz velem soha? Olyan mintha valami kívülálló lennék az életedből! - durcáskodott.
- Nem vagy az, de miért nem mehetek haza? Egyáltalán neked hogy van ennyi időd?
- Mit csinálnék? A közép a barátnőkről, buliról és a hülyeségekről szól - kacsintott. Hogy jutottunk a hazaindulásból, addig hogy mit kell csinálni a középsuliban... Kész őrület Ayamével beszélgetni...
- Hagyjuk. Tudod nekem vannak gondjaim, és nincsenek szabad óráim, mert tanulnom is kell! - ja... Majd Ayame ebből bármit meg fog érteni. négyes, ötös tanuló...
- Komolyan ennyi idődet elveszi a tanulás? - értetlenkedett. Megmondtam... - Amúgy... - lett komolyabb hirtelen. Mi ez a komolyság? - Milyen gondjaid vannak? - láttam meg az aggodalmat arcán.
- Ne hidd már hogy egy depressziós nyanya vagyok! - illesztettem egy mosolyt az arcomra. - Csak nem mindenkinek megy olyan könnyen a tanulás mint neked - magyarázkodtam. Várjunk... Haza is kellene mennem! De nem hagyhatom csak úgy itt Ayamét. - Menjünk együtt haza, rendben? - mutogattam az ajtót.
- Igen! - örvendezett. Az út felénél elváltunk, mert lekanyarodtam. Ez el van intézve. Most jön anya...
- Megjöttem - köszöntem, és csuktam be az ajtót. Ezt követően anyára néztem, de csak három viszkit találtam az asztalon. Anya pedig az ágyon aludt. Ez így nem mehet tovább! - Anya kelj már fel! - keltegettem úgy ötödjére.